A kultúrát ünnepelték
Babits Mihály soraival üdvözölte Lőrincz Sándor főosztályvezető-helyettes az ünnepi eseményt, majd az elnöki köszöntő következett.
Hagyományteremtő ünnepi pillanatoknak vagyunk részesei - kezdte Gelencsér Attila, majd Wass Albert soraival folytatta. - Az ünnep Isten ajándéka. Más, mint a többi nap. Arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni - felülemelkedve a hétköznapokon, apró küzdelmeiken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten saját képére teremtette az embert.
20 évvel ezelőtt hivatalosan ünnepnappá nyilvánították a Himnusz születésnapját. Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be művét, jóllehet annak megzenésítését már nem érhette meg. Míg korábban a Boldogasszony Anyánk kezdetű népének volt nemzeti himnuszunk, 1903 óta Kölcsey költeményét énekeljük rendezvényeinken. Már aki énekli. Hiszen gondoljanak csak arra, hogy hányan és hányan maradnak szótlanul, pedig úgy vélem, mindannyiunknak énekelnünk kellene nemzeti imádságunkat! Sajnos, az oktatási intézmények jelentős hányadában is CD-ről csendül fel a Himnusz, és a pedagógusok egy része is csukott szájjal hallgatja. S nem azért, mert hamis a hangja....
A Magyar Kultúra Napja alkalmából olyan somogyi alkotókat, képző- és iparművészeket, kézműveseket, írókat, költőket szólítottunk meg, akik méltóképpen reprezentálják Somogyország szellemi, művészeti életét. Tudjuk jól, nem teljes e kör; nem is lehet az, hiszen a Megyeházának is vannak befogadói korlátai. Arra viszont büszkének kell lennünk, hogy a kultúra, a közművelődés somogyi jelesei több megyeháznyi épületbe sem férnének be. Azonban nem elégedtünk meg az alkotókkal, a művészeken kívül a kultúraközvetítők, népművelők, gyűjteményi vezetők, pedagógusok egy csapatát is meghívtuk a mai fogadásra, hiszen nélkülük, lelkes munkájuk nélkül nem érhetne célba mindaz, amit művészetnek hiszünk, vallunk, ami gazdagítja a létet, pallérozza a szellemet, formálja a lelket; szóval alakítja jelenünket, jövőnket.
Tudom, hogy a megyei önkormányzat jóval többet is tehetne művészeiért, a kulturális, s a közművelődési életért, ám meg kell, hogy jegyezzem: sajnos, a kultúra nem húzó ágazat ma Magyarországon. Köszönetet kell mondani: mikor nem élveznek semmilyen előnyt, önök mégis küzdenek, nem foglalkoznak azzal, hogy nem tudnak uniós forrásokat lehívni. Mikor a családok is nehéz helyzetben vannak, és nem tudják megvenni műveiket, önök a nagyon nehéz körülmények ellenére is teszik a dolgukat. Isten éltesse valamennyiüket, s adjon művészi munkájukhoz teremtő indulatot! -zárta köszöntőjét a közgyűlés elnöke, melyet Jakó Gergely alelnök pohárköszöntője követett.
Kraft Róbert
Somogy Megye Online
Fotó: Vígh István Ádám
Hagyományteremtő ünnepi pillanatoknak vagyunk részesei - kezdte Gelencsér Attila, majd Wass Albert soraival folytatta. - Az ünnep Isten ajándéka. Más, mint a többi nap. Arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni - felülemelkedve a hétköznapokon, apró küzdelmeiken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten saját képére teremtette az embert.
20 évvel ezelőtt hivatalosan ünnepnappá nyilvánították a Himnusz születésnapját. Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be művét, jóllehet annak megzenésítését már nem érhette meg. Míg korábban a Boldogasszony Anyánk kezdetű népének volt nemzeti himnuszunk, 1903 óta Kölcsey költeményét énekeljük rendezvényeinken. Már aki énekli. Hiszen gondoljanak csak arra, hogy hányan és hányan maradnak szótlanul, pedig úgy vélem, mindannyiunknak énekelnünk kellene nemzeti imádságunkat! Sajnos, az oktatási intézmények jelentős hányadában is CD-ről csendül fel a Himnusz, és a pedagógusok egy része is csukott szájjal hallgatja. S nem azért, mert hamis a hangja....
A Magyar Kultúra Napja alkalmából olyan somogyi alkotókat, képző- és iparművészeket, kézműveseket, írókat, költőket szólítottunk meg, akik méltóképpen reprezentálják Somogyország szellemi, művészeti életét. Tudjuk jól, nem teljes e kör; nem is lehet az, hiszen a Megyeházának is vannak befogadói korlátai. Arra viszont büszkének kell lennünk, hogy a kultúra, a közművelődés somogyi jelesei több megyeháznyi épületbe sem férnének be. Azonban nem elégedtünk meg az alkotókkal, a művészeken kívül a kultúraközvetítők, népművelők, gyűjteményi vezetők, pedagógusok egy csapatát is meghívtuk a mai fogadásra, hiszen nélkülük, lelkes munkájuk nélkül nem érhetne célba mindaz, amit művészetnek hiszünk, vallunk, ami gazdagítja a létet, pallérozza a szellemet, formálja a lelket; szóval alakítja jelenünket, jövőnket.
Tudom, hogy a megyei önkormányzat jóval többet is tehetne művészeiért, a kulturális, s a közművelődési életért, ám meg kell, hogy jegyezzem: sajnos, a kultúra nem húzó ágazat ma Magyarországon. Köszönetet kell mondani: mikor nem élveznek semmilyen előnyt, önök mégis küzdenek, nem foglalkoznak azzal, hogy nem tudnak uniós forrásokat lehívni. Mikor a családok is nehéz helyzetben vannak, és nem tudják megvenni műveiket, önök a nagyon nehéz körülmények ellenére is teszik a dolgukat. Isten éltesse valamennyiüket, s adjon művészi munkájukhoz teremtő indulatot! -zárta köszöntőjét a közgyűlés elnöke, melyet Jakó Gergely alelnök pohárköszöntője követett.
Kraft Róbert
Somogy Megye Online
Fotó: Vígh István Ádám
Információ:
MAGYARORSZÁG
Kapcsolatfelvétel | Adatvédelemi nyilatkozat | Impresszum
MCOnet 2001- 2012. - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.hu
MCOnet 2001- 2012. - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.hu
International
www.mconet.biz
www.mconet.biz