Családi emlékek, elnöki kívánságok
- Advent van, talán a legszebb, lélekemelő időszaka minden évnek. Ilyenkor mindenki meg-megáll egy hosszabb tűnődésre, emlékezésre, megidézve a földi élet boldog pillanatait, a régi családi együttléteket. Elnök Úrnak melyik az első emlékezetes karácsonya?
- Egyedüli gyerek vagyok, így a karácsony mindig rólam szólt. Ez nem számtalan ajándékot és rengeteg pénzt jelentett, mert szegények voltunk. A szüleim - ahogy szokták mondani - egy inggel, egy nadrággal albérletben kezdték az életüket és házasodtak össze. Tiltott szerelem volt az övék, mert anyai nagyapám nem akarta az apámat, egy falubeli titokzatos családi ellentét miatt. Szüleim fiatalon, alig húszévesen döntöttek úgy, hogy békességet hozó gyermeket vállalnak. Születésemmel aztán tényleg a békességet és a szeretetet hozták a családba. Így nagyapám is megbékélt. Lényeg tehát, hogy nagyon korai gyerek vagyok, egyedüli, mert édesanyám egészségügyi okokból nem tudott több gyermeket vállalni. Édesapámnak, akinek mindig vágya volt a leánygyermek is, most két leányunokájával vigasztalódhat, az én két gyermekemmel, akiket rajongással szeret.
Egészen kicsi koromig a kaposvári Nyár utcában éltek a szüleim albérletben, erre az időszakra nem igen emlékszem, majd Osztopánba költöztünk. Nekem a karácsonyt tehát Osztopán jelentette: az előszobában elhelyezett egyébként soha nem nagy karácsonyfa. Szüleim ezt rendkívüli leleményességgel díszítették föl, nem vásárolt díszekről beszélünk, mert pénzünk az nem volt. Puritán, csíptetős égősorral, csillagszóróval, talán ezek már nem is kaphatók. Emlékszem rá, hogy a csekély ajándékok átadása után szüleim azt kérték, hogy énekeljek: az Ó Tannenbaum-ot énekeltem németül, mert részben sváb családi származásunk és kicsi koromból való német-tanulásom miatt tudtam németül a dalt. Ez nagyon megmaradt bennem. Mint ahogyan az első ajándékként kapott kis lapos dobozka, ami egy kirakós játékot takart.
- Hogyan ünnepel most a Gelencsér család?
- Először furcsa volt, hogy feleségem a gyermekkoromban megszokott nem nagy karácsonyfával szemben a padlótól a plafonig érő karácsonyfa híve. Ezt én annyira elfogadtam, hogy családi jó barátainkkal közösen választjuk ki, vásároljuk meg, majd vágjuk ki magunk a fenyőfát. Ennek is megvan a maga hagyományos szertartása. Aztán én állítom a fenyőt a talpba és a feleségemmel közösen feldíszítjük. Amióta a lányaink nagyobbak, ők is részt vesznek a díszítésben. Feleségem süt, főz, ahogy kell hagyományos karácsonyi menüt eszünk. Hal természetesen mindig kerül az asztalra, meg a szokásos ételek. Karácsonyunk olyan, amilyen az egy keresztény családnál lenni szokott. Karácsonyunk talán annyiban különleges egy évtizede, hogy a szentestét is együtt töltjük a korábban említett családi barátainkkal, a két családdal heten vagyunk. Így ez tényleg nagy család, szép és szívhez szóló ajándékozással, beszélgetéssel, vacsorával.
- Elnök Úr! Milyen karácsonyuk lesz most a somogyi embereknek?
- Szegény karácsonyuk lesz. Sok ember jön hozzám, még többel találkozom, nagyon nagy a probléma. Azt gondolom ugyanakkor, hogy a somogyi emberek egészséges lelkületűek, ezért meg fogják tölteni tartalommal a karácsonyt, gazdag ajándékok helyett szép együttlétekkel. Ehhez kívánok én áldott karácsonyt minden somogyi embernek!
- Mit üzen Elnök Úr a somogyi családoknak?
- Azt üzenem, hogy 2010. fordulópont lesz Magyarország történetében. Mindenképpen eljön a változás, mint ahogyan a sötétség után jön a világosság.
Feltöltötte: Kraft Róbert
Somogy Megye Online
- Egyedüli gyerek vagyok, így a karácsony mindig rólam szólt. Ez nem számtalan ajándékot és rengeteg pénzt jelentett, mert szegények voltunk. A szüleim - ahogy szokták mondani - egy inggel, egy nadrággal albérletben kezdték az életüket és házasodtak össze. Tiltott szerelem volt az övék, mert anyai nagyapám nem akarta az apámat, egy falubeli titokzatos családi ellentét miatt. Szüleim fiatalon, alig húszévesen döntöttek úgy, hogy békességet hozó gyermeket vállalnak. Születésemmel aztán tényleg a békességet és a szeretetet hozták a családba. Így nagyapám is megbékélt. Lényeg tehát, hogy nagyon korai gyerek vagyok, egyedüli, mert édesanyám egészségügyi okokból nem tudott több gyermeket vállalni. Édesapámnak, akinek mindig vágya volt a leánygyermek is, most két leányunokájával vigasztalódhat, az én két gyermekemmel, akiket rajongással szeret.
Egészen kicsi koromig a kaposvári Nyár utcában éltek a szüleim albérletben, erre az időszakra nem igen emlékszem, majd Osztopánba költöztünk. Nekem a karácsonyt tehát Osztopán jelentette: az előszobában elhelyezett egyébként soha nem nagy karácsonyfa. Szüleim ezt rendkívüli leleményességgel díszítették föl, nem vásárolt díszekről beszélünk, mert pénzünk az nem volt. Puritán, csíptetős égősorral, csillagszóróval, talán ezek már nem is kaphatók. Emlékszem rá, hogy a csekély ajándékok átadása után szüleim azt kérték, hogy énekeljek: az Ó Tannenbaum-ot énekeltem németül, mert részben sváb családi származásunk és kicsi koromból való német-tanulásom miatt tudtam németül a dalt. Ez nagyon megmaradt bennem. Mint ahogyan az első ajándékként kapott kis lapos dobozka, ami egy kirakós játékot takart.
- Hogyan ünnepel most a Gelencsér család?
- Először furcsa volt, hogy feleségem a gyermekkoromban megszokott nem nagy karácsonyfával szemben a padlótól a plafonig érő karácsonyfa híve. Ezt én annyira elfogadtam, hogy családi jó barátainkkal közösen választjuk ki, vásároljuk meg, majd vágjuk ki magunk a fenyőfát. Ennek is megvan a maga hagyományos szertartása. Aztán én állítom a fenyőt a talpba és a feleségemmel közösen feldíszítjük. Amióta a lányaink nagyobbak, ők is részt vesznek a díszítésben. Feleségem süt, főz, ahogy kell hagyományos karácsonyi menüt eszünk. Hal természetesen mindig kerül az asztalra, meg a szokásos ételek. Karácsonyunk olyan, amilyen az egy keresztény családnál lenni szokott. Karácsonyunk talán annyiban különleges egy évtizede, hogy a szentestét is együtt töltjük a korábban említett családi barátainkkal, a két családdal heten vagyunk. Így ez tényleg nagy család, szép és szívhez szóló ajándékozással, beszélgetéssel, vacsorával.
- Elnök Úr! Milyen karácsonyuk lesz most a somogyi embereknek?
- Szegény karácsonyuk lesz. Sok ember jön hozzám, még többel találkozom, nagyon nagy a probléma. Azt gondolom ugyanakkor, hogy a somogyi emberek egészséges lelkületűek, ezért meg fogják tölteni tartalommal a karácsonyt, gazdag ajándékok helyett szép együttlétekkel. Ehhez kívánok én áldott karácsonyt minden somogyi embernek!
- Mit üzen Elnök Úr a somogyi családoknak?
- Azt üzenem, hogy 2010. fordulópont lesz Magyarország történetében. Mindenképpen eljön a változás, mint ahogyan a sötétség után jön a világosság.
Feltöltötte: Kraft Róbert
Somogy Megye Online
Információ:
MAGYARORSZÁG
Kapcsolatfelvétel | Adatvédelemi nyilatkozat | Impresszum
MCOnet 2001- 2012. - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.hu
MCOnet 2001- 2012. - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.hu
International
www.mconet.biz
www.mconet.biz