Hírek - Gelencsér Attila

Március 15. erőt ad

Március 15. erőt ad

Azok előtt a bátrak előtt tisztelgünk, akik egykoron - szemben az árral, az idegen elnyomással, az elvárásokkal - mertek a szabadságért harcolni - mondta a lengyeltóti ünnepségen elhangzott beszédében Gelencsér Attila, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke.
Szabad, független Magyarországot kerestünk 164 évvel ezelőtt, az 1848-as forradalom és szabadságharc emléknapján pedig nemcsak a jövőbe, hanem a múltba is vissza kell tekintenünk. 1848. március 15-én a magyar nép kivívta a szabadságot, felszabadította a nemzetet. Fellapozva Somogyország történelemkönyvét, büszkén mondhatjuk, hogy a somogyi emberek becsületesen kivették a részüket 1848 forradalmából. Emlékezhetünk a Kőröshegyen született Kozma Sándorra, Magyarország első királyi főügyészére. Kozma Pápán Petőfi iskolatársa volt, majd Pozsonyban szerzett ügyvédi oklevelet. Ő volt az, aki március 13-án, Pozsonyban kihirdette a bécsi forradalom vívmányait, majd részt vett a szabadságharcban is. Vagy a Noszlopy testvérekre. Noszlopy Gáspárra, aki kiűzte a császári csapatokat nemcsak a megyéből, hanem a Dunántúlról is, s akinek emlékét a somogyi vármegyeházán emléktábla is őrzi. Felidézzük bátyjának, Noszlopy Antal nemzetőr hadnagynak a szomszédos fonyódi hegyre megálmodott vár tervét, mellyel mint írja, "hazám oltárára páratlan kincsű felfedezést tettem". És emlékezzünk arra a 15 ezer felkelőre, akik Noszlopy és Berzsenyi Dániel fiának hívó szavára katonának álltak Somogy falvaiból, hogy teljesítsék Kossuthtól kapott megbízásukat. Amikor a magyar Országgyűlés 1848 áprilisában törvényt hozott a nemzetőrség felállításáról, Zalán 54 férfit vettek jegyzékbe. Ötvennégy férfit arról a településről, ahol 624 fős lélekszámot jegyeztek a korabeli krónikák. Volt köztük pék, kovács, földműves, de nemzetőrnek állt a zalai tanító és a jegyző is. A zalai nemzetőrök között kilenc somogyi vezetéknevű nemzetőr szolgált. Becsülettel harcoltak, ahogy a kaposvári, a tabi, az igali, a göllei, a nágocsi, a karádi, az ádándi, a kőröshegyi, a kötcsei vagy éppen a lengyeltóti somogyiak is. Ma előttük tisztelgünk, mert a bátrakat tisztelet illeti. Azok előtt a bátrak előtt tisztelgünk, akik egykoron - szemben az árral, az idegen elnyomással, az elvárásokkal - mertek a szabadságért harcolni. Azok előtt a bátrak előtt tisztelgünk, akik legyőzték saját félelmeiket, miközben akár százak súgták fülükbe: ne merjétek, ne tegyétek, nektek ezt nem szabad - hangsúlyozta az elnök.

A mi nemzedékünknek másfajta nehézségekkel kell szembenézni, mint elődeinknek. A mi ünnepünkön a szabadságért nem idegen erőkkel kell megküzdenünk. Nekünk a gazdasági szabadságunkért, a mindennapokat megnyomorító adóssággal és a reménytelenséggel kell harcba szállnunk. Ehhez összetartásra, kitartásra és bátorságra van szükségünk. Összetartásra a reménytelenség leküzdéséhez, kitartásra, hogy legyőzzük az ország örökölt, és nyomasztóan magas adósságát és a gazdasági válság hatásait.
Összekapaszkodva, bátran és kitartóan. Ez a nap, március tizenötödike, erőt adott és 164 éve minden tavasszal erőt ad ahhoz, hogy higgyünk magunkban, és legyünk büszkék magyarságunkra. Erőt ad a megújuláshoz, erőt ad a cselekvéshez, erőt ad, hogy együtt legyünk sikeresek.
A mi nemzedékünk sikere lehet, hogy végre új fejezetet nyithatunk Magyarország történelmében, lezárhattunk egy átmeneti, bizonytalan és sikertelen korszakot. Új fejezetet nyithatunk, amely egy összetartó, sikeres, öntudatos Magyarországé lesz a megújult államigazgatással, a megújult törvényekkel és az új Alaptörvénnyel.
Ma döntően rajtunk múlik, mivé leszünk. Rajtunk múlik, mivé fejlődik Somogy, mivé fejlődik a megyeszékhely, Kaposvár és mivé fejlődik Magyarország. Rajtunk múlik, mindannyiunkon. Talán ezért is ünnepelünk együtt megyeszerte és ezért ünneplünk együtt itt, ma mi is, mert tudjuk, közös munka vár ránk.
Március 15-én különösen jó magyarnak lenni. Jó, mert nekünk megadatott az ünnep felemelő, fényes diadala. Ez a nap nem csupán egy a nemzet ünnepeinek sorában, hanem maga a nemzeti ünnep. Hős elődeink üzennek örök álmukból. Emlékezünk. Ünnepelünk. Együtt, közösen. Mi, magyarok, mi somogyiak, kaposváriak, bízunk a jövőben, mert tudjuk: A magyar név megint szép lesz. Méltó régi nagy híréhez - zárta ünnepi beszédét Gelencsér Attila, majd Móring József Attilával, a térség országgyűlés képviselőjével és Zsombok Lajos polgármesterrel együtt ültettek el egy Somfát, amely a hagyomány szerint a tavasz ébredését jelképezi, s erről a cserjéről kapta nevét megyénk is.


Feltöltötte: Kraft Róbert
Somogy Megye Online